Félig fagyott

Sok boldogságos névnapot minden kedves Lászlónak.
Ez egy ajándék bejegyzés, talán később olvassa az is, akinek kell. Ma igen elfoglalt, fontos asztaliteniszezni valója van úszással egybekötve. Csak azt nem tudom hogy oldják meg, hogy a ping-ponglabdák nem szöknek állandóan a víz színére. A holnapi naphoz meg sok erőt és sok kávét kívánok! (a gyümölcslé segíti a vércukorszint visszaemelését normál állapotba, ami a fejfájás gyorsabb megszűnését eredményezi) Minden kedves együttérző olvasómtól várok további másnaposság elleni recepteket, hiszen ki tudja, mikor kerülünk hasonló helyzetbe...
Nem szeretném a többi kedves olvasómat sem kizárni valami ennyire jóból, ezért nem magánlevelezés útján továbbítottam a receptet, hanem posztolom ide.
Mostanában rengeteg fagyis írás születik, Ana, Chili és Vanilia, Fakanál és mindenki más tollából, és én csak nézek, nézek, sóvárgok. (ahogy szép új sütő után is). Merthogy nekem nincs helyem, ahol a fagyigépet tarthatnám. De a semi freddo azoknak is remek megoldás, akiknek nincs megfelelő méretű hűtőjük, és mégis szeretnének bóti műanyag dobozok helyett saját edényből hűs desszertet kanalazni.
A receptet legelőször a tévében láttam, ha megvertek sem tudom megmondani milyen főzős műsorban. De már akkor nagyon tetszett az egyszerű és nagyszerű ötlet, hogy fagyigép nélkül is remekül kinéző fagyos édességet lehet készíteni. A műsor ideje alatt nem voltak nálam írószerszámok, így lehet, hogy némi eltérések vannak az eredeti recepthez képest, mivel azonban senki nem tudja (én sem) mi volt az eredeti recept, amiből én kiindultam, hát fátylat erre a tényre.
Úgyhogy most következzék a minimál semi freddo recept, és ha L. végre eljön egyszer az ezeréve megbeszélt vacsorára (annnnyira elfoglaltak vagyunk, hogy ez nem tudom mikor lesz), akkor élőben is megkóstolhatja.
Íme az ajándék:
Három tojásfehérjét elválasztok három tojássárgájától. Ezeket szín szerint csoportosítom, az átlátszósat egy nagyobb, felveréséhez bőségesen elegendő méretű, hőálló tálban, a sárgákat pedig egy lábasban.
A sárgákhoz hozzáöntök 2 dl tejet, kevés cukrot és egy tk. étkezési keményítőt és gőz felett besűrítem. Hűtöm.
3 dl. tejszínt kemény habbá verek, kevés cukorral, hűtöm.
Mivel ez egy angolszász recept, fél csésze kristálycukrot teszek fel vízzel főni. Meg beleteszem egy citrom és egy narancs héját, vékonyan, a fehér részek nélkül lehámozva. Miközben fő, felverem a fehérjéket, kemény habbá (csipet sóval).
Na, és most jön az egyetlen kicsit nehezebb rész. Amikor a cukorszirup éppen színt vált, és egyhén sárgás árnyalatot ölt (már karamellizálódni kezd), akkor kiveszem belőle a citrushéjakat és – óvatosan, mert igen forró – vékony sugárban a felvert tojáshabba kezdem önteni, miközben azt tovább verem. Annyira persze nem nehéz, én kézi habverővel szoktam, de gondolom lehet gépivel is, csak arra figyeljünk, hogy a tál biztosan álljon a pulton, mert senkinek nem hiányzik, hogy leforrázzuk magunkat a forró cukorsziruppal. A cél, hogy a cukor megfőzze a nyers tojásfehérjét, és így sokkal keményebb habot kapjunk.
Most már csak az összekeverés hiányzik, előbb a pudingot keverem a tejszínbe, majd a két habot egybe (előbb kevesebb tejszínes keveréket szoktam a langyos tojáshoz adni, hogy teljesen hűtse ki). Lényeg, hogy ne nagyon törjön. Ilyenkor lehet még ízlés szerint hozzáadni bármit, amiről úgy gondoljuk, jó lesz. (apróra vágott csokoládé, olajosmag (igen, főleg kesu). A pudingot lehet karamellával készíteni, vagy kávéval és persze a citrusok is elhagyhatók. A fantázia, így a variációk száma végtelen…)
Frissen tartó fóliával (folpackkal) borított edénybe öntjük, mélyhűtőbe tesszük három-négy óra alatt hűtjük. Tálaláskor (kiborításkor) olyan félig fagyott legyen (hát nem ez a neve is, nahát!). 

Lászlónknak ez készült virtuálisan, családomnak valóságosan. Igyunk Együnk a régi szép emlékekre!

(Na tisztán jellemző, hogy mire berakom a saját hűsítő desszertemet, 15 fokot csökken a kinti léghőmérséklet.)

6 komment