Camino

Na ezt most egy spanyol Albuerge (zarandokszallashely) internetjerol.

Ide mindenki jojjon el. Meg le tudjatok mondani a gorog tengerpartot, meg a del-afrikai korutazast. A negycsillagos hoteleket es a luxusbuszokat. Gyertek, gyalogoljatok par szaz kilometert, es nagyon meg fogtok lepodni. Nekem mar csak egy nap, allandoan faj a terdem, faj a talpam, van egy csomo vizholyagom, a lepedo, mint fogalom, mar ertelmet veszitette, ma siman lepisiltem a nadragszaromat (gyengebbek kedveert, meg mindig lany vagyok, vagyis valoban nagy volt a szel a szabadban) es utalom, hogy holnap mar csak 17 km-ert kell gyalogolnunk, hogy ket nap mulva mar  nem csak egy cipot vehetek fel (ami konkretan eppen lukas), hogy nem vadidegennekel alszom egy szobaban es nem kell talalgatnom, mit kapunk vacsorara. Szeretnek meg maradni.

De errol konyvet irnek, mert a Camino valami olyasmi, amit keptelenseg elmeselni. Minden pillanat, valamennyi fajdalom, valamennyi elkeseredett pillanat szazszor eri meg.

A Camino megvaltoztatott, meg ugyis, hogy egyelore a felet tettuk meg. Talan ezentul hivjatok Gertrudnak.

Majd jovok - csok.

PS: A kulinaris elmenyek elhanyagolhatoak. 30 km utan minden finom.

3 komment