Házi feladat

(Ez egy vélemény, az enyém. Értelmes vitára nyitott vagyok)

Ma én voltam a házifeladata négy főiskolás lánynak.

Régebben még, egy baráti vacsorán, a mellettem ülőnek viccesen elmondtam, hogy én dipomás méregkeverő vagyok. Aztán olyan három-négy hete megkeresett, hogy a lánya vizsgára készül, és ehhez dokumentumfilmet csinálnak a mérgekről, lennék-e interjú alany.

Felvettük a kapcsolatot, elmondtam, hogy nagyon régen volt az már, hogy én, meg a mérgek, de mondták, hogy jó leszek így is. És ma eljötttek.

Hogy miért érdekes? Mert a kérdések, amiket feltettek kedves - laikusak, de másokat is érdekelhetnek.

A méregkeverés mikéntje: az egyetemen úgy csináltunk aszpirint, ahogy most csokoládétortát csinálok. Recepteskönyv elő, alapanyagok beszerez (volt alapanyagraktár, ahonnan megigényeltük), kimér, és a recepteskönyv utasításait követve, kever-kavar-főz-desztilál. Tényleg. Csak nem lábosban, hanem az őrült-tudós felszereléssel, üveglombikokban.

Nagyüzemben persze másként. De itt sincs sok különbség egy csokoládé üzem és egy növényvédőszergyár között. Mármint persze a biztonsági intézkedésekben van, de amúgy mindkét helyen nagy gépek kevernek mindenfélét össze.

Megkérdezték a lányok, hogy hogy látom a tájékoztatást a mérgekről. Elégséges-e? Hát néha sok, néha meg kevés. De ezt Bright okosabban leírta. Igenis tájékozódnunk kell, és nem mindent elhinni szíre-szóra. De a hatóságoknak is fontos, hogy korrekten tájékoztassanak. Mindig.

Amúgy meg a józan észünket javasoltam használni. Mert persze lehet siránkozni a növényvédőszeres almán, de vegyük figyelembe, hogy közben önszántunkból kenünk magunkra, veszünk magunkhoz egy csomó más vegyszert, amiért bezzeg nem sír a szánk. És miből gondoljuk, hogy az izzadásgátlóban levő anyagok kevésbé veszélyesek, mint az a növényvédőszer, amiből 20 grammot (!) juttatnak ki hektáronként? Mert ugye a méreg nemcsak minőségi, hanem mennyiségi jelző is, a dózis alapvető. (a legtöbb gyógyszer tulajdonképpen méreg, nem?)

Megnyugtatásul elmondom még, hogy a magyar szabályozás extrémen szigorú. Európában (és ezzel a világon) az egyik legszigorúbb. A szabályozás és annak ellenőrzése is. Hogy ez simán bürokrácia, vagy protekcionizmus esetleg tényleg a mi javunkat nézik? Nem tudom, de az összes biohívő megnyugodhat. Ha nincs is kukac, de szermaradvány sincs az almában.

(Ehhez kapcsolódik még a biohívők egyik kedvence, a mosódió. Tudjátok-e, hogy állati környezetszennyező? Neeem, nem a szállítás miatt, az csak egy kis extra. Hanem mert a nyugati kereslet felhajtotta az árakat a termőhelyen, így a helyiek - akik ugye nagyon, nagyon szegények - már nem engedhetik meg maguknak, hogy mosódiót vegyenek. Így kénytelenek vegyszeres mosószereket használni, és mivel még mindig szegények, nem engedhetik meg maguknak, csak a legolcsóbb, legkörnyezetszennyezőbb mosószereket. Az egyenleg:

kevesebb biomosószert használunk mi, gazdag nyugatiak

több környezetszennyezőt a szegény keletiek

mosódió ugyanannyi fogy

és sokkal több kerozin, hogy a mosódió idekerüljön)

Mehr licht!

1 komment

Multikulti - összes

Multikulti J és A
2011. okt. 31. 11:35

Kategóriák: mesek innen-onnan


J nagyon magas, szőke, hosszú haja van és gyönyörű. Amerikai, a divatvilágban dolgozik és Christian Louboutin cipőket hord. A nem annyira magas, olasz és egy halpiacon működő éttermet visz. Akkor találkoztak, amikor J éppen befejezte itt az egyetemet. Külföldiként nem maradhatott volna vízum nélkül, így A két hét után felajánlotta, hogy feleségül veszi, a vízum kedvéért. Azóta is együtt vannak. Már gondoltak rá, hogy elmondják a családjuknak is, hogy házasok, mert sokat abajgatják őket az esküvővel. Mindig halasztgatják, mert nehéz bevallani anyunak és apunak, hogy jaaa, amúgy öt éve a felesége vagyok ám.

J attól is tart, hogy ha ez kiderül, akkor a család témát vált, és gyerekeket követelnek rajta. Azt meg nem tud a kalapból csak így elővarázsolni.

még nincsenek kommentek
zsuzska

Multikulti M
2011. okt. 24. 13:48

Kategóriák: mesek innen-onnan


M anyukája egy kórházban volt nővér - Angolában. Így M és testvérei kaptak enni, és gyógyszereket, sőt, olvasni is megtanultak. Meg persze sebeket kötözni, betegeket ellátni és túlélni. És hatalmas élniakarást tanultak, és a sohafelnemadom hozzáállást. M 15 éves volt, amikor öt testvérével együtt ideköltözött. Ő volt a legidősebb. A testvéreit felnevelte, mind iskolákat végzett, diplomát szerzett. Nem kérdés, kellett ehhez a szociális segély is, de azért tudom, hogy M 15 évesen takarítónőként kezdett dolgozni, mert angolul még nem beszélt. Aztán M-re került a sor, és már ő is befejezte az egyetemet. De még most is pincérnőként dolgozik, és tétovaságán látom, hogy nem igazán tudja, hogy mi is legyen a következő lépés. Pedig még csak harminc.

még nincsenek kommentek
zsuzska

Multikulti E és S
2011. okt. 17. 11:24

Kategóriák: mesek innen-onnan


Voltam vacsorázni és ott volt egy ember, nevezzük E-nek, akit már ismertem régebben, ahogy a feleségét is. Nálunk gyülekeztünk vacsora előtt, mikor a pasim bejelentette, hogy itt lesz ám E első felesége, S is. Sőt, S férje is eljön. Micsoda pikáns kis este lesz ez, gondoltam. Pedig nem. E és első felesége S most találkoztak életükben negyedszer. Tudniillik S-nek új névre volt szüksége hatósági megkeresésből adódóan (mármint a hatóság kereste volna) és eltűnését a jegyzékekből a házasságos névváltással oldották meg. E és S találkoztak egyszer, másodszor összeházasodtak, egyszer húsz év múlva még összefutottak - véletlen - és most.

Persze E mondta ám, hogy amíg távolt voltak örökké S-re gondolt, de ezt igazán senki sem vette komolyan.



2 komment
zsuzska

Multikulti Q
2011. okt. 10. 14:57

Kategóriák: mesek innen-onnan


Q. esténként az olcsó bolt előtt ül és hontalan barátaival, vagy a járókelőkkel cseveg. Ha későn érek haza csak a kartonpapírt látom már, amit maga alá tett, hogy ne fázzon a kövön, meg az üres üvegeket. Q-nak ősz haja, vékony bőre, borvirágos az orra van. A múltkor munkába siettem, és a mi kapunk előtt pisilt, sokat és hosszan, és mivel rohantam hát el kellett mennem mellette. Sajnálkozva kiabálta, hogy nem bírja abbahagyni. Q. az italt megköszöni és elfogadja. Az ötfontost is eltette. Nyáron, esténként hallom az utcáról, hogy játszik a szájharmonikáján. Néha eltűnik hosszabb időre, majd zavarosan, a mondat elejét elfeledve a lakásáról magyaráz, meg arról, hogy a zene az élete. Aztán csütörtökön mikor köszöntem neki láttam, hogy két guriga papírtörlő volt a nejlonszatyrában, meg egy mosogatószer.

még nincsenek kommentek
zsuzska

Multikulti - Zs és C
2011. okt. 3. 9:07


Magamhoz ölelem a kenyeret és nagykéssel vágom. Ugyanazzal a késsel, a szeletet még a kezembe tartva a héját. A szalonna felismerhetetlen tömb, míg fel nem vágom. Kiskéseket használunk mert a készletes kést elő sem vesszük, haszontalan jószág az, nem vágja el a szalonna bőrét. Amit nem a kukába teszünk, hanem a maradékgyüjtőbe a kutyának. A tojáshéj is megy a visszaakertbevödörbe. A kenyeret nem pirítjuk, ha szalonnás tojást eszünk, és vajjal sem kenjük meg. Amúgy meg a hús és tojás mellé harapjuk, nem csak úgy esszük külön. Ahogy a teát is vele kortyoljuk. Amiben a filter csak feleméretű, de a citrom amúgy is más ízt ad.

És ez még csak a reggeli.



még nincsenek kommentek
zsuzska

Multikulti E
2011. szept. 28. 9:04

Kategóriák: mesek innen-onnan


E. kicsi, alacsony ember, a sisakkal a fején olyan gyufaszerű. Minden hétfőn és pénteken jön, nem mindig azonos időben, biztonsági okokból. Sok ezer fontot cipel a táskájában, páncélmellényt magán. Elmondja, hogy 14 órázik, de szerdán szabad. Még sosem használta ki a mozi-szerda ajánlatot, mert nincs kivel mennie. Sietve mondom, hogy még mi sem mentünk a barátommal sose. Én vagyok nagyobb zavarban, ő már láthatóan hozzászokott a meg sem született kérések hirtelen elutasításához. ‘A hétfői viszontlátásra’ - búcsúzik. Egy év után először nézem meg mi is a neve a bizonylaton, amit hetente kétszer ad.

még nincsenek kommentek
zsuzska

Multikulti S
2011. szept. 19. 19:17

Kategóriák: mesek innen-onnan


S. híresekkel dolgozik. Olyanokkal, akikre mi csak nézünk a moziban. Amúgy beletelik egy kis időbe, amíg rájössz, hogy kicsoda David és Danny, ha a munkatársairól beszél. S. néhány hete volt 40, de nem mondta senkinek. A születésnapján otthon maradt, csak némi drogot vett előtte. És nem jár már az Anonim Függők csoportjába sem. De a spanyol lány, akit három éve ismert meg, a múlt héten eljött egy pár napra Londonba, hozzá. S. tegnap áthívta házába a pasimat beszélgetni, és vacsorát főzött neki.

még nincsenek kommentek
zsuzska

Multikulti R
2011. szept. 12. 21:05

Kategóriák: mesek innen-onnan


R. egy éve átlagosan heti 65 órát dolgozik. Szakács. 185 cm magas, nagydarab fiú, 22 éves. A jövő héten Indiába utazik, és elveszi a lányt, aki most még Franciaországban él, és még csak Skype-on beszélt vele. Szerzett házasság. Az esküvő húszezer fontba kerül, R-nek a fele van meg, a másik felét nővérétől kéri kölcsön. A sri-lankai rokonoknak R. veszi a repülőjegyet is, hiszen ha meghívta őket, gondoskodik arról is, hogy ott legyenek. ‘Nagyon szegények, érted’ - magyarázza. Miután ezt elmeséli, salátáját villázza és csillogó szemmel hallgatja történetem a magyar lányról és skót emberéről akik az Interneten ismerkedtek meg, és most mindent feladva boldogan élnek együtt, egy harmadik országban.

még nincsenek kommentek

Sokatmondó

Hogy miután megírtam a könyvem első fejezetét, a számítógépem tönkrement. Végül is ez az Univerzum kritikája lehet, hát ehhez tartom magam. (pedig az alapötlet zseniális volt. Persze úgy loptam)

Most az új számítógépemen egy másik ötletemen dolgozom. Nem könyv, vállalkozás. Mármint a nem létező szabadidőmben, amiből további nem létező perceket blogírásra fordítok.

Recept nincs.

még nincsenek kommentek

Google

Aszondta a Google egyik vezetője*, hogy ők tudják ki vagyok, mit akarok és mire gondolok éppen. Már tiszta paranoid lettem.

Aztán ma a youtube a következő hirdetésekkel fogadott:

- segítség, hogy leszokjam a dohányzásról

- térdfájdalomra tapasz

- és csinos kínai lányokkal találkoznék-e.

Nos, akkor azért mégsem vagyok annyira nagy veszélyben, mármint gondolataim szabadságát illetően.

* amúgy kerestem az eredeti nyilatkozatot, hogy pontosan és forrásmegjelöléssel idézhessek, de a Google letagadta, hogy tudna ilyesmiről. Pedig amúgy mindig olyan segítőkész... (nem, a Bing sem tudta, szóval mégiscsak a keresésemben lehetett a hiba)

2 komment

Félig tele

Már csak 22 évet kell várnom, hogy ismét kedvezménnyel utazhassak a francia TVG-n.

még nincsenek kommentek

Dilemmák

Vajon melyiket vegyem öblitőnek a mosógépbe?

Az 5%-os, angol gyártású melaszecetet 99p-ért, vagy a 10%-os lengyel ipari ecetet, 59p-ért? Mindkettő félliteres kiszerelés, az angol üvegpalackban, a lengyel műanyag.

És vajon mi a helyesebb, kidobni az újságpapírt a normál szemetesbe, vagy megkérni az önkormányzatot, hogy erre is kanyarodjon a szelektívet gyüjtő teherautó hetente egyszer? (a legközelebbi szelektív szemetesgyüjtő 6-7 km-re van, és teljesen kiesik mindenféle utazásomból. A szelektív gyüjtés ezen a környéken nem valósult meg, a legközelebbi utca, ahol láttam a szelektív gyüjtőket 1-2 km-re van)

Mindkét kérdésre számításokkal alátámasztott választ fogadok csak el, vaktában belelőni a levegőbe nem ér. A további peremfeltételek kérésre elérhetők.

A heti süti meg csokis pavlova volt, a különlegesség annyi, hogy a tejszínbe a tetején reszelt csokit tettem (70%-os, jóféle), meg egy kis vaníliakivonatot is. (2dl habtejszín, 6-7 dkg csoki) Az egész tetejére meg málnás balzsamsűrítmény és friss málna. A reszelt csokitól a krém teljesen más jellegű lett, mintha beleolvasztottam volna. Finom. (a pavlolva tésztája innen jött, csak kisebb volt)

7 komment

Hiba

Az meg milyen már, amikor az ember elfelejti a sütibe beletenni a tojást? Pedig háromszor is elolvastam a hozzávalókat közben, mert hiányérzetem volt.

De megsült így is.

Fel is vágtam.

Aztán este, lefekvés után jutott eszembe. Mindegy, jó kis puha süti lett ez így.

Amúgy titkos télapósat játszunk, oszt mi a csudát vehetnék 3000 forintnyi helyi pénzből? sütit sütök inkább. Persze ez is sokkal drágább, meg a több konyhában eltöltött óra, de azt senki sem tudja.

Ami még készült:

Vaniliás kifli, egyszerű mandulás omlós tésztából, csak mivel nem volt vaníliás cukrom a vaníliakivonatot a tésztába kevertem és sima porcukorba mártottam.

Bonbon entonbőr alapján (dánoktól tudom, hgoy így kell ejteni, nem ám katonás németséggel, ahogy szoktam: antonberg) Ez zsír, le is írom lentebb.

Sima narancsos trüffel (vajjal, nem tejszínnel, hogy tartósabb legyen), még nem golyóztam össze, de majd most.

Kesudiós-dulce de leche ostya. Itt is jól megjártam, nem volt ostya a boltban. Macesszel készítettem. hehe, zsidó környék. Még nem tudom, még a helyi horváthilona, lexikonnyi súlya nyomja.

Meg volt zserbógolyó is, de az olyan fantasztikusan rossz lett, hogy kidobtam. A dió, a dió volt az ok.

Málnás-marcipános bonbon:

marcipán alap: nekem csak 25%-os marcipánt sikerült vásárolnom a boltban (mert bezzeg harissa liszt, meg puyi lencse van a polcon, de marcipánból csak ilyen ócskát tartanak - most panaszkodom, vagy dicsekszem?) De pont mellette volt a darált mandula, úgyhogy jött az ötlet, feldúsítom én azt a marcipánt! És sikerült is hamar, 10 dekához további 5-6 deka mandulát gyúrtam. Aztán vékonyra (1.5 mm) hengergettem és kupicás pohárral formára szúrtam. A leeső maradékot elkevertem egy nagy evőkanál magtalan málnalekvárral, meg további mandulával, hogy ne legyen olyan folyós. Meg egy evőkanál limoncellóval is, mert nem volt narancslikőr otthon, pedig szőrantonbőr azt javasolja. (nem mondom meg, hová lett a likőr)  Aztán csokimáz, előbb a sima marcipánlapkák alját kentem be. Aztán gyorsan összedobtam három másik sütit, és közben a mandula beszívta a málna lekvárt, már amennyire lehetett, így könnyen a marcipánlapkák tetejére tudtam halmozni, mintegy 2,5mm vastagságban, sőt még át is tudtam húzni csokival. Aztán állt egy estét, és az alsó marcipán is megpuhult kissé. Állat. (azt hittem, hgoy én fedeztem fel a spanyolviaszt, mármint, hogy milyen jó ötleteket lehet venni a készbonbon gyártóktól, de másnak is van n. finomnak tűnő entonbőr utánérzete, meg is csinálom azt is, van dugiban portóim is, meg aszalt szilvám is!)

A pasim meg azt mondta, hogy igazán lehetnék az ő titkos mikulása is. Ha-ha-ha-haaa!

2 komment

Költöztem

Ezt úgy kétévente művelem, kivéve ha valami komoly dolog egyhelyen tart, például amikor még kiskorú voltam, és a szüleimmel kellett laknom. Akkor nem költöztem kétévente. De önálló életemben általában nem nagyon bírom sokáig egy helyen, mert a körülmények mindig úgy alakulnak. Most csak néhány buszmegállónyit mozdultam, de a különbség jelentős. Gasztroblogilag is. Csak hogy megvilágítsam: van hely a mixeremnek és a sodrófámnak és van állandó fogyasztója az ételeknek. Most persze ki kellene fundálnom valami nagyszerű nevet neki, de maradjunk csak az eredetinél: kézimixer.

Azonban azt, hogy gyakrabban írok nem merem megígérni, mert a munkahelyemben is változás következett be (ezt is ugyanolyan gyakran szoktam váltani, mint lakcímet), és ez szabadidőügyileg nem sok jóval kecsegtet. Pláne, hogy egyetemet is kezdek. DE most még a régi munkahely, még nincs egyetem, de már van új kosztos, szóval tegnap villantani terveztem. Mivel mással, mint Cserke egyik projektjével, amit akkor már kommentben megígértem: kasnudeln. Persze akartam én ravioli formázót is venni, de azt itt nem kaptam, de önbizalmam szokás szerint határtalan volt. Nem tudom miért gondoltam ugyan, hogy miután Cserke is, akinek kézügyességét bizonyítottnak és messze az enyém fölött állónak rangsoroltam be, szóval, miért gondoltam, hogy majd én ügyesebb leszek, és rögtön elsőre villantós kasnudelnt csinálok. Hát nem. Ezen még van mit dolgozni. Meg a tölteléken is. Még szerencse hogy itt nem vállaltam nagy kockázatot, és kettőfélét csináltam, így legalább a biztonsági ricottás-spenótosból meg tudtunk vacsorázni. Az édesburgonyás-kéksajtos SEM lett rossz, de azért ezt még nem akartam bemutatni, nem tudom, hogy a friss költözés után kapcsolatunk elég erős – e még egy ilyen komoly próbatétel átvészeléséhez. Lefagyasztottam. Majd kitalálok valami jóféle szószt, ami egyensúlyozza, hogy a nagymennyiségű kéksajt, zöldcitromhéj és szerecsendió ellenére is határozottam desszertédességű a töltelék. (hozzáadott cukor nélkül)

Persze ha összességében vesszük  a csokoládés sajttorta felfújttal, akkor a cukormennyiség éppen elegendő volt. Mármint ha az ÉDES ravioliból kivonnám a cukrot és transzportálni tudnám a nem elég édes sajttorta felfújtba. (ami azért elfogyott, mert miután regisztráltam a problémát, egy hirtelen mozdulattal előkaptam egy kis málnadzsemet a hűtőből, és azt mondtam, hogy én ezt eleve így terveztem. Gyors reflexek csajok, gyors reflexek!)

Na mindegy is, mert szerencsére a pasim szintén szeret felvágni, és eddig négy főzésből hármat ő követett el. Most mondjátok, hogy nem kényeztet el…

Csokoládés sajttorta felfújt:

na most ez azért nem csokoládés sajttorta, mert mikor elterveztem eszembe sem jutott, hogy a sajttortának pihennie, hűlnie kellene. Viszont már akkor is tudtam, hogy mi egy egész sajtortát nem eszünk meg, úgyhogy úgy terveztem osztozunk majd, viszek a munkahelyemre is. És ezért aztán muffinformákra gondoltam eleve. A maradékot meg négy szufléformába tettem. (igen, egy olyan konyhába költöztem, ahol a szufléformák eleve a berendezés részei) Tehát amikor tudatosult bennem a tény, hogy a sajttorta nem lesz kész, csak ma, máris revideáltam a menüt és úgy adtam elő, hogy ez bizony szuflé, és kihagytam a kekszmorzsát alóla.

Amúgy az arányok: 250 g mascarpone, 125 g ricotta, 150 g fekete csokoládé (nekem 60%-os), három tojás, elég cukor, vanília kivonat és fél evőkanál burgonyakeményítő. Ebből a 12 db-os muffinformában lett 12 kicsi sajttorta plusz a négy szuflé. A muffinok alá még törtem kekszalapot kb. 80g teljesörlésű, zabpelyhes kekszből, meg kicsi vajból.

Sokkal hamarabb megsül mint egy nagy sajttorta. Nekem kb. 18-20 perc alatt készen volt. 180-as, hőlégkeveréses sütőben. A teteje agyonreped, felfújódik aztán összeesik, mint a felfújtak általában. De ha elég édes, akkor jó. Bár hidegen már elég édes lett. De ha melegen akarjátok, tegyetek bele több cukrot!

3 komment

Lelkiismeret

Most nem azért hogy felvágjak, de gyakran olvasgatom a Wang folyó verseit. Persze nem elég gyakran, így ez a felhívás csak most jutott el hozzám.  Akkor talált meg, amikor kellett. Éppen a szokásosnál is jobban el vagyok telve önmagamtól. Ami persze nem egyszerű, mert általában 99.8%-on állok, szóval ez a 99.99% már szinte ijesztő. Az ÉN dolgaim jól mennek, na.  És ma reggel éppen segítettem a lakótársamnak, aki gyenge angoltudásával belekeveredett egy munkajogi vitába, ahol persze én sem jogilag, csak fordítóilag segítek, és biztatom, hogy ha el is bukja azt a pénzt, az nem a világ vége, 340 font (kb. 100 000 Forint) nem olyan borzasztó. És ekkor kimondtam a mai bűvös mondatot, hogy hiszen ez csak pénz. (önelégült, ld. mint fent)

Erre most olvasom, hogy ez a „csak pénz” milyen fontos, ha már személyesen nem tudok odamenni, hogy házat építsek, lelket tartsak, gyereket dajkáljak, tyúkocskát mentsek amikor összedőlt az otthon. A PÉNZ viszi el az üzenetem nekik, az ismeretleneknek. A pénz most a gondolataim kivetítődése. Nem a szánalmam, hanem az egyetlen igaz lehetőségem, hogy kimutassam az együttérzésem.  Amúgy konkrétan sokkal egyszerűbb, mint a sárban taposva menteni a menthetőt, mert én csak ülök a számítógépem előtt, és gombokat nyomogatok. (a széki árvízkárosultakról van szó, nem a magyarországi árvízről. Ott nincs állami segítség, szervezett mentés, pénzosztás. Ott csak mi vagyunk, magánemberek, és szolidaritás - micsoda elcsépelt szó...)

Nem, nem gondolom, hogy az általam elküldött pénzecske hozza majd a megoldást. Nekem csak annyit jelent, hogy amikor az itteni „Fedél nélkült” áruló fiatalember előtt csak elmegyek, nyugodt lelkiismerettel teszem majd meg. Mert ÉN voltaképpen támogatom a rászorulókat, nem?

Hogy nekik mit jelent? Elképzelni sem tudom.

3 komment

Pizza

Na, szó sem lehet róla, hogy én pizzarecepttel álljak elő. A pizza az a munkás hétköznapjaim része, ma meg nem dolgozom.

De gondoltam, EZT mégiscsak meg kell osztanom veletek. A cégem pizzakreáló versenyt írt ki. Az első helyezés 5000 font. Másfél misi. Ami azért már vonzó.

A feladat: ki kell találni egy pizzát (lehet hagyományos, lehet vad és újszerű, forma, feltét akármi), el kell készíteni, lefotózni, elnevezni és elküldeni az emilcímükre vagy akár postai úton is lehet továbbítani, esetleg a weboldalon feltölteni.

A zsűrizés: szakmai zsűri tesztel. Az első öt kiválasztottat aztán közönségszavazásra bocsájtják, és a közönség dönt. (itt lép be a képbe leginkább a név és a szép fotó)

A nyertes pizzája aztán felkerül a menünkre, és kaszálhatja a zsét.

A feltételek itt vannak, a legsúlyosabb, hogy helyi lakosnak kellene lenni. De ha csak ez az akadály, majd kimódolunk valamit. (megbízható dublőr?) Persze van benne rizikó. Olyannyira, hogy ÉN személy szerint semmilyen felelősséget nem vállalok.

De no para, nem ötletszerzésre akarom felhasználni kreatív energiáitokat, mert én, mint dolgozó egyáltalán nem indulhatok. (nem beszélve a fotózásban mutatott közismerten végtelen tehetségtelenségemről:)

Tanácsot tudok adni, ha van kérdés, én igazán jól ismerem a menünket, a körülményeinket. És igazán örülnék, ha ez a pénz haza utazna.

Sok sikert!

2 komment